VERSEIM MINDENKINEK

ISTEN TENYERÉBEN

Ember!
Mondd, mikor jön el a pillanat,
Mikor felébredsz rémálmaidból,
S megújult erővel talpra állsz?
Mikor süt végre rád a nap sugara,
Miként éltető léted új tavaszra vár?
Mikor fogja meg Isten a kezed,
Hogy végre megkapd, amire vágysz?
Mikor lesz újra ébredés,
Hány kialvatlan éjszaka után?
Szorongás, félelem börtöncsapda már.
Futsz, magad mögött hagyva
Az ítélet korszakát.
Új erővel, hittel, szembenézve múlttal,
Ébredj végre fel!
Legyen mögötted ezernyi emlék,
Mit a sír temetve ás.
Öröm és száguldás,
Szent szabad akarat
Ne béklyózza többé valóságodat.
Örök hitet adjon a Teremtő ereje!
Felébred a világ, s részes leszel benne.
Szent szabadság zászlaját kitűzöd,
A gonoszt életedből végleg elűzöd.
Hited új reményt teremt,
Az élet újra szép Neked.
Isten keze végig ringatott,
Nem tudhattad, mindig Ő van ott.
Mikor szendergő gyermekként
Senki nem fogta kezed,
Ő felemelt, Te behunytad szemed.
Most ébredj, Szendergő Lélek!
Átölellek Téged, s Örökké Veled leszek.

HISZEK ISTENBEN…

Úgy kell a Hit,
Mint szemnek a tér,
Fülnek a Jószó,
Testnek a kenyér,
Léleknek a Szentség,
Embernek a Remény,
A Földnek az Erény.

KIÉGETT FÖLDBE MAGOT VETNI

Kiégett földbe most magot vetni,
A Napot eltakarni, a Reményt is eltemetni
Nem Sorsa a magyarnak!
Arany kalitkából madár röppen üldözötten,
S hogy mi a vég, nem tudja még a nép.
Isten megóvja, győzelemre viszi,
Ki az Igazságot, a madarat követi.
Az aranymadártól, arany világ születik.
Az aranymadár Tollából a Prófécia beteljesedik.
Akik felismerik, és hűen követik,
Aranykorba jutnak.
Eljött az ideje a beteljesülésnek,
Egészségnek, a Lélek felemelkedésének.
A magyarság szelleme midőn megérik,
Összefognak és a Szeretet nevében
Új Világot alkotnak.
Tápláló ereje megnő a népnek,
Igazság szelleme felülkerekedik,
Ha a kalitkából kirepült madarat követik,
Kit itthon üldöztek, mert igazat szólt…
Hangja intő, ám cselekedete az első.
Valahol távol, az élet a Paradicsomról szól.
Aki látja, felismeri, az Igaz Úton Őt követi.
Aranymadár aranyágon énekelve így trilláz:
Szent Korona, Jogar, Alma,
Akinél van, Van hatalma.
Védelem van a Kardban,
Szűz Mária oltalmában.
Aranyedény, szent ereklye,
Szent Terítő az alátétje.
Mikor ez mind egyesül,
A Prófécia beteljesül.
Ő az, aki…
A Gyógyítás Tudója,
A Világ Prófétája,
A Magyarok Királya…
Jogar kerül a kezébe, Korona a fejére,
Kard az ország védelmére.
Aranyedényből itatja népét,
Visszaadja a magyar föld erejét,
Az Igaz magyar becsületét.
Magyar férfi, magyar nővel egyesül,
Benépesül e Szent magyar föld.
Felszentelt kenyerét eteti,
Megáldott borát itatja,
Szívében Isten Üzenetét hordozza.
Hitet ad Mindenkinek,
Egészséget a betegeknek,
Segítséget a gyermekeknek,
Védelmet a gyengéknek,
Jövőt az Emberiségnek.
Csoda a Léte,
Így íródott be a Világ Szívébe.
Repült a világban mindenhova,
De csak egy helyen van otthona.
Megmenteni a Magyarokat,
Szállt ide, mert ez az Ő küldetése.
A Mag népének dicső léte
Boldogságot hoz az Emberiségre.
A gonosz ellenszere,
A Magyar Korona ereje.
Az Igazság ajtaja mindig legyen nyitva,
A magyarokat Isten oltalmazza!
A Bőség kosarából mindenkinek jusson,
Magyar nép ereje megsokszorozódjon,
Hitük Feltámadjon!
Szakrális nyelv a magyar,
Istennő és Istenfi így szólal.
A Magyarok Istenére esküsznek,
Szent Szövetséget így kötnek.
Aranymadár, aranytoll,
Én vagyok az, ki most szól…
Hirdessük a Magyarok Istenének Igéjét,
Támogassuk a Mag és a Világ népének Küldöttjét!

SZERETNI…

Az egyik mindig jobban Szeret, mint a másik.
A végén be kell látni, Felébredek…
Mire látom magam kívül,
Nem vagyok már magamon kívül.
Illúziók világába süllyedtem,
Valamit félreértettem.

A Fény, ami Bennem ragyog,
A Tűz, ami Bennem lobog,
Csak az enyém.
Huncut a Lét…

Illúziók rabságába estem,
De már felébredtem.
Ami bennem volt, kivetítettem.
Akkor vagy fontosabb,
Mikor elérhetetlen maradsz.
Ha megmutatod a Lelkedet,
Megijednek az emberek.

Fényben létezni,
Szerelembe ágyazni,
Egyszerre mindent nem lehet.
Ha eléred a Végtelent,
A végesben tükröződsz majd…
Ezer arcú Valóság,
De hol van az Igazság ?

Ne akard megérteni, mit nem lehet,
Mert a Másik mindig jobban Szeret.
Fájdalmas út az Érzelem.
Csak a Lélek tudja, mi fán terem.
Elméd súgja maradj Önmagad,
Tartsd távol a hiú ábrándokat.

Elhittem, hogy Szeret,
Pedig szeretni csak Én tudok.
A Sorsnak így is Hálás vagyok,
Mert életem része lehet.

Szerettem, nem szégyellem.
Szeretek, lételemem.
Szeretni tudok,
Mert az Egyik mindig jobban Szeret.
Szeretni, Szeretni, Szeretni…
Egyszer majd lesz, aki ezt felismeri.

Így még soha senkit nem szerettem.
Ha szeretünk, mindent megteszünk.
Mikor félünk, megsemmisülünk.
Nem marad más, mint a „csalódás – ok”
Sok kapcsolatban a csalódás sok…

Mi szép volt, nem tagadom.
Mi jó volt, Örökre megtartom.
Ami nem volt, elfogadom.
Mi lett volna ha ?
Újraírom…

Üres szavak, képzelgések,
Illúziók és remények…
Mikor a Tettek hiányoznak,
A Szavak egyedül maradnak.

Két ember, ki egymásnak teremtett,
Szavak nélkül értik a beszédet.
Sír a Lélek, fáj a Szív,
Ha két ember külön lép.

Az Egyik jobban Szeret,
A Másiknak teher az élet.
Ha a Másik is Szeret,
Mindkettő emelkedett.
Rangok, címek mind elenyésznek.
Megmarad az igazi lényeg,
Az Önnönvaló.

Ha fáj a Szív, nem szól a száj…
Mikor szól, figyelj rá !
A Valóság nem illúzió…

A változás mit vesz el, előre tudjuk,
Hogy mit hoz, csak utólag láthatjuk…
Az egyik mindig jobban Szeret,
A másik is Én vagyok…

MICSODA POKOL

Micsoda sötét pokol ez, hogy nem hatja át a Fény ?
Milyen szavak hatalma, mit kimondani félek én ?
Hány kialvatlan éjszaka ?
Mennyi reményteli nap hiányzik ?
Hol van a feljövő Nap sugara ?
Istenem, van még Remény
Míg él az ember e Földtekén ?
A Szeretet már csak pislákol…
Az ember már alig létezik.
A bizonytalanság ordít,
Az őrület jajveszékel,
A bolygó a vesztébe rohan.
A sötét erők feltámadnak,
A szomorúság felüti fejét.
Uram segíts az elkárhozottaknak !
Bóbiskoló elmém lassan felocsúdik,
Hol verte sátrát az igazság ?
Miért győz a hazugság ?
Ki irányítja a rendszert ?
Ki vette ki Isten kezéből a hatalmat,
Hogy saját piszkos öklébe szorítsa ?
Meddig tűr az ember még ?
Félelme a sarokba szorítja.
Kinek adnak hatalmat és kinek béklyót ?
Mi dönti el a hozzá hasonlót ?

Még kér a Lélek, nem kiált…
Egyszer majd elveszíti a szavát,
Aki Önmagára ébred és felkiált:
Itt van a Szabadság !
Uram segíts az Emberiségnek !

MOST MÉG – HOLNAP MÁR

Ha ma kell Segítség,
Nem holnap kérem.
Szeretném most fogd a kezem,
Holnap már késő lehet.
Most még vágyom, hogy átölelj,
Siess, mielőtt más Felemel.
Szeretném, hogy átérezz,
Most Jelen vagyok.
Most kell, hogy meghallgass,
A felcsendült szavak
Holnap már nem visszhangzanak.
Most még mellettem szeretnélek.
Ne késlekedj,
Csak az Idő játszhat Velem.
Néma harangok hangja szól,
Az utcán a lámpa pislákol,
Az éjben egy Dallam szól.
Mindent elérhetsz,
Ha Szívednek engedelmeskedsz…
Ma kell, hogy fogd a kezem,
Most kell, hogy szorítsd erősen,
Most még él a Remény, bíztató,
Holnap már lehet csak búcsúszó.
Most még éget a Szívem,
Most még feláldoznám Mindenem,
Holnap már késő lehet.
Most még Éled a Lelkem,
Most még mélyen Szeretlek.
Most még éget a Szerelem,
Most még él bennem a Vágy.
Holnap már ki tudja mi vár ?
Ki fogja kezem, ki Szeret ?
Ki marad mellettem Mindenben ?
Most még kell a Segítség,
Most még vágyom az Ölelést,
Most még fontos vagy Nekem.

Holnap már Új nap,
Most még tudom mire Ébredek.
Holnap már elmehetünk egymás mellett…
Most fogd a kezem !
Holnap már nem tudom mit ír a Történelem…

A FELHŐK SZEMÉBEN

Mikor a Lelkemet is kiteszem,
Miért gondolnak rosszat az emberek ?
Önmaguk tükrében megbújva,
Sötét árnylényeket hordozva szembesítenek vele,
Minek nem is volt Kezdete…
Reményem már elhagyott, ám Hitem fel nem adom !
Feleslegest nem alkotok.
Lényem tükrözi az értéket, mit a Szellemiségem ébreszt.
Ha nem hiszel, ha vádaskodsz Önmagadnak hazudsz.
Nézz tükörbe Lélek ! Kérlek !
Majd nézz körbe magadon,
Ki az, ki mögötted áll és árnyékként kísér egy Életen át ?
Ki fogta kezed mikor elestél,
Ki szólít meg mikor nincs Remény,
Ki segít a szürke életben,
Kire támaszkodsz a nehéz helyzetekben ?
Ki volt a Bölcsőt ringató ?
Mikor zárul a koporsó
Akkor végre felfogod és árnyék Lényed elhagyod,
Nincs többé rossz szó és átok, hiábavaló kiabálnod,
Az utolsó menet is elment már…

Most nézz tükörbe Lélek !
Ébredj míg nem kísértenek Lelked sirató hangjai !
Még nem érzed, hogy félek mindezt elmondani.
Amíg képek szaladgálnak elméd horizontjában,
Legyőzve egymást, becsapva Téged,
Nézz fel az Égre !
Mi tükröződik a Felhők szemében ?
Míg kín az ösvény, letérni nem tudsz…
A kecsegtető külső beborítja amit nem tudsz.
Az Idő megnyitja a Lét Színfalát,
Mögötte ott van valóságos Önmagad, az Igaz Társ.
Fényt rejt a Belső, ha leválik a külső
Meglátod a Tükörben Isteni arcodat.
Csak ne legyen késő, hogy elkárhoztasd az Igazat.
A sötétség démonait
A féltékenység, az irigység, a félelem,
El kell üzni, hogy győzhessen az Értelem !

EGYSÉG

Külön, különváltok,
Együtt, összefogtok.
Külön, különbséget alkottok,
Közösen feltámadtok.
Szeretetben egyesültök,
Gyűlöletben megfertőztök másokat.
Fényben szövetkeztek,
Sötétségben elmerengtek.
Együtt, közösen alkottok,
Egyedül csak a néma hegedül.
Bátran felálltok,
Új Útra találtok.
Zengenek a szájak, harsognak,
Csak tiszta szót mondanak.
Kevesen értik, értelmezik,
Az Égi küldöttek üzeneteit.
Szívedben a Szeretet kódolva,
Elmédben hallgass a jó szóra.
Kérdésben figyelj a válaszra,
Lelkedet a jóság áthassa.
Öröm és béke legyen végre,
Minden Ember észhez térjen.
Álljon fel tapsolva,
Az Igaz szót kimondva.
Háborút megtiltva,
Elnyomást megvívva,
Új Rendet alkotva,
Szeretettel összefonva,
A Mindenséggel Összefogva !

HAJNALI SZERELEM

Minek a Szerelem ?
Fojt, fáj, szúr, nyom és tör
Közben Egekbe repít
Szívemig hatol
Sebeket éget
Lelkemet tépáz
Álmokat kerget
Azért, hogy Veled legyek.
Nélküled szenvedek
Embereket kérdezek
Értsenek meg végre
Mi ez az őrület ?
Magamon kívül vagyok
Mind itt hagytatok
Állok megrészegülten
Fiatalon és derűsen
Belebotlok fűbe – fába
Nem mehetek így a bálba.
Kiver a veríték
Szalad az idő is
Sokszor örömtelen
Mégis fellélegzem.
Valóság, létezem ?
Nincs már hiányod
Szerelem vakvágányod
Öröm és Boldogság
Mind egyszerre hatnak
Kétség és szorongás
Oly gyorsan elmúlnak.
Nem tudom, mi az Igaz
Mi az, ami csak rémlik ?
Felfokozott érzés
Rideg, súlyos szavak
Ábránd és vágyak
Néha megmaradnak.
Lelkem nem enged
Elmém nem tágít
Szívem szorít, reszket
Lelkem zokog csendben
Hallgatnak a szavak
Nem magukhoz szólnak.
Néma a világom
Ölelésed várom
Kettőség a Létem
Hol fent, hol lent
Soha nincs középen.
Merre is forduljak ?
Kelet felé jobbra, balra
Arra visz a Szívem
Ahol lágyan szólnak.
Hinta – palinta
Ez az egész Játék
Hol lent, hol oldalra
Borul el az egész.
Mi lesz a vége ?
Nem tudom
Sokszor úgy érzem
Meghalok
Majd újra Feltámadok
Megölelni Téged
Csókolni, Szeretni
Mert csak így érdemes
Szerelmesnek lenni…
Ó Istenem !
Hogy ezt meg kell élnem
Csak legyen már
Happy End a vége !

BESZÉLŐ SZAVAK

Szavak, szavak
Mit mondanak ?
Mit beszélnek, kik hallgatnak…

Kihez szólnak ?
Kit kérdeznek,
A válaszra már nem figyelnek.

Igéző gondolatok,
Becéző szavak,
Varázslatok.

Szavak, szavak.
Csak hallgatnak,
Választ soha mégsem adnak.

Megkérdezem én a végén,
Kihez szólnak,
Mit mondanak ?
Igazságot tartalmaznak ?

Jobb ha hallgatsz, nem beszélsz.
Itt az Ige már a tét,
Visszabeszél majd a Lét…

Kérdőre vonó, óhajtó,
Sokszor sóhajtó,
Kijelentő, felszólító,
Nagyot mondó, elfelejtő,
Tudatossággal teremtő.

Szó, szófoszlányok.
Az ígéretes szó,
Ritka, mint a fehér holló.

Hallgass a Csendre
Meghallod benne
Szavaid súlyát.

Ha kételkedsz benne
Meglátod benne
A valós arcát.
Szóból van elég,
Ígéretből még több.
Csendben van minden
Az Égi kötelékben…

SZENTEK JOBBJÁN

Istenben nyugszom
Angyalszárnyamon.
Felhőkön átragyogok,
Szent Igéket hordozok,
Miközben megvalósulok.
Szentek sorsát ápolom.
Szent Johanna jobbján
Feltámadok.
Örvendezek és békében maradok.
Fölvillan a Képzelet,
A sötétség megremeg.
Szentek sorsa sorban áll,
Nem közelít a halál.
Elmarad a néma szó,
Nincs ki hozzám hasonló.
Isten előtt állok már,
Védem népem és hazám.
Nincs ki hozzám hasonló,
Elcsendesült néma szó.
Elkerül a halál,
Érkezik a Feltámadás,
Reménykedve várom.
Csendes a határ.
Szívrepesve várom én,
Egyesüljünk, enyém légy.
Elmarad a néma szó,
Megvalósul minden jó.
Létem békés, biztató,
Nincsen hozzám hasonló.
Van, ki felkiált
És megtalálja Önmagát.
Felébred és néz körül,
Minden Szent ennek örül.
Kevés már a kikötő,
Egy van csak, mi összeillő,
A Fény, a Végtelen madár.
Amikor átveszem,
Megtestesült Valóság a Béke.
Az Időtlen istentelent megelőz.
Megnyílik a Túlvilág,
Megteremti Önmagát.
Fény és öröm Hangja vár,
Halálon túl, nincs halál.
Visszamégy az időben,
Létezel az Örökben.
Összefogsz és megalkotsz,
Egységet Varázsolsz.
Békében vagy magaddal,
Embertársaiddal.
Megalkotod és látod
A teremtő világot.
A sötétség eltűnik,
Új élet kezdődik.
Várj, ne siess,
Fogd a kezem.
Segítek és vezetlek
Az Édenkert földjére.
Összefogsz hámozatlanul,
Kitárulkozol,
Az Időben teremtesz,
A Létedben a Jelen,
A Földön a Béke,
Szívedben a Jóság,
Minden mögött a Teremtő áll !

AZ EGO VAGY A SZÍV

Az ego mennyi mindent elront,
Mit a szívünk diktál, ha nem hallgatunk rá.
A téveszme elvisz minket a lehetetlenbe.
Rossz utak, értéktelen társaság,
Végén magadban maradtál…
Egyedül járod az Utadat,
Nem találod boldogságodat.
Keresed mindenhol, kívül és belül,
Elfelejted, Egyszer Boldog Voltál legbelül…
Nem ismerted fel, nem engedted el
Egod szorító korlátait.
Büszkeségből döntöttél, végül kirekesztett lettél.

Mikor a Szíved megdobban,
Beleremeg a Lelked,
Érzed forró a tested,
És átölelne a végzet,
Menj tovább, hunyd be a szemed,
Kapcsold ki a szorító félelmeket !
Add át magad az igaz összetartozásnak !
Ha egod lázad, szólj a szádnak,
Jobb ha néma marad !
Mert a Boldogság ott van a Szent Fa alatt.
Az egot kikapcsolva Mindent lehet,
Hiszen az igazi Boldogságnak átadja a helyet…

A FA ÉS A TŰZ

Minden fadarabnál megköszönöm Neked,
Hogy szolgálod a Létemet.
Égsz, mint ahogy egykor égtem.
Lángolsz, mint mikor Csodákra ébredtem.
Fény – Lesz mikor Öröm ér…

A Tűz Ég…
Messze vannak egymástól,
De lángja az Egekig ér.
Világít, mikor sötét van
Melegít, ha hideg van
Pusztít, mikor ellened fordul.

Mi a Tűz Valósága ?
A Tudatállapot.
A Tűz Bennünk van,
Ha kívül keresed, kioltod a lényeget.
A Tűz – elem értelmet nyer, mikor tüzelek.
A Fa táplálja a Tüzet,
Mikor le – Ég, hamu lesz az Egész.

AZ ÉRZELEM HULLÁMAI

Fent, lent, magasan, mélyen,
Kint, bent szorosan érzem.
Feszítő érzés dúl lent a mélyben,
Forró az ének, száll fel az Égbe,
Testemben érzem lüktet a vérem,
Lelkemhez simul megszelídülve,
Szívem Szerelme hozzád kötődve…
Rövid az Élet, most kell megélni,
Tanulj meg mindig a percben létezni,
Öleld át sokszor, szótlanul többször,
Mélyedj el benne, érj fel a csúcsra,
Tárd ki a Szíved, a láng egybegyújtja,
Álmaid Fényét az Éj koszorúzza.

AZ ELRENDELT IDŐ

Isten akarata megszólal Lelkemben.
Várj míg Megérik az idő, míg eljő a Nap,
S kezedet megfogja, Lelked átkarolja,
Eggyé válsz vele és Megérkezel a Mennyekbe.
Emberi akarat felül nem írja,
Az Isteni Szándék megjelenik újra.
Teljessé tesz Mindent a Kezdetektől fogva,
Őrzi a Világot, mégha nem is látod.
A Láthatatlan Világ ontja sugarát,
Beragyog mindent és a Fény átjár.
Felfokozott érzelmek mind lecsillapodnak,
Angyal párnán nyugszanak az Égi honban.
Az Isteni Szándék jóváírása,
A Szeretet megnyilvánulása.
Szerelem, Szeretet mind Égi Ajándék,
Az kapja meg, aki reá vágyik.
Felismeri Istent, a benne élő Mindent,
Átadja magát a Másiknak.
Szó nélkül szolgálja, ha Ő a Párja
Önmagában Istent megtalálja.
Tiszta Lelkek mind jöjjetek ide !
Öröm van a Mennyben,
Mikor a Földön Egymásban Szeretnek…
Gyönyör és Szerelem mikor találkoznak,
Egy idő után Társakká válnak.
A Lelki Frigy Valósággá válik,
Mikor fontosabb a Másik.

Tiszta Szerelem, Igaz Szeretet…
Mindkettőben Isten találkozik Önmagával,
Az Égi Frigyben megalkotott ember párral.
Az Elrendelt Idő Csendes szavával…

HALHATATLAN SZERELEM

Ilyen Boldogságot még a Föld nem látott,
Ránk borulnak mind a színes virágok.
Madarak éneke cseng a füleinkbe,
Az emberek jó szava visszhangzik benne.
Boldogság és Öröm Szívünket átjárja,
Így gondolunk a Létező Világra.
Emelkedett érzés, ami átjár mindent,
Lelkünk összeköti és megnyílik a Minden…
Öröm és Boldogság helyet cserélnek,
Felismerik Egymást míg a Földön élnek.
Mikor találkoznak a Végtelenbe térnek,
Összeköti Őket az Előző Élet.
Halhatatlan Szerelem ma Boldogsággá válik…
A Közös Út az Égben fűződik
Az Öröm játéka a Földön ölelkezik
Angyalok serege értünk Imádkozik
Az Idő is szolgál, serényen teszi a dolgát
Isten Ajándékát örömmel vesszük át
Hálánk a Fényben tükröződik
Ez a Valóság az Életben történik.

ÁLOM

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Álom…
Valósággá akart válni, de a Tudat megakadályozta.
Mikor Felébredt, rádöbbent,
Hogy az Álmot tovább kell álmodnia.
Az Álom a Tudatalatti tudatos játéka.
Álmodj tovább, én Veled álmodom…

ÚJRA MEGNYÍLNI…

Még meg sem ismertelek,
Szívem már Nálad dobog.
Megtenném azt is, amit nem akarok.
Fognám kezed, nézném Szemed,
Benned rejtőzködnék,
Ha van Remény, felöltöznék.

Lelkem dalol, Neked szólna,
Mozdulatunk egybeforrna.
Szád édes íze, számban égne,
Testünk lüktetése minket védne.
Hozzád simulva, szemedbe nézve,
Beleszületnénk a Messzeségbe…

Majd megérkezik a semmiből
Egy Valaki, ki hozzám tartozik,
Ki bennem és velem ragyog.
Sokáig vágytam, hogy megtaláljalak,
Felfedezzem boldogságomat.
Szívemből látni, Téged érezni,
Egy Életen át Veled maradni.

Nap, nap után feltámadni,
Várni, ha kell halni !
Újra hinni, reménykedni,
Szívünkből cselekedni.
Szeretni, érezni,
Újból megélni a másikat.
Bízni és merni, Újra Megnyílni…

SZÜLETÉSNAPON

Körbe jár az Idő.
Körforgás az Élet.
Szeretni Születni
A Kezdettől a sírig.
A Szeretetben a Forrás megnyílik.

A Föld tápláljon
A Víz tisztítson
A Napfény növeljen
A Szél erősítsen
A Forrás segítsen…

Mindannyiótokat !

SZÜLETÉSNAPRA…

Születni és halni
Lélekben foganni.
Mit tudsz továbbadni ?
Hitet, Erőt, Szeretetet,
Felgyülemlett érzelmeket ?

Szerelemnek ízét,
Szüleidnek vérét,
Gyermekednek létét,
Alkotásnak szívét,
Barátodnak élményt ?

Életednek egy részét,
Örömteli Emlékét ?
Embert felemelve,
Önmagad Szeretve ?

Gyertyát, hogy égjen,
Tortát, hogy élvezd
Fényt a sötétben…
A végtelen Égben
Valami ég benn !

Ekkor felnézel az Égre
Csillagot keresve,
Pezsgős pohárral kezedben
Áldjon meg az Isten…

IDŐTLENSÉG

Időtlen felhőtlenség Léted !
Miből mély zuhanás az Emberi Élet.
Látom magam tükröződni
Csillogó szemeid színében.
Ragyogni látlak a Teljesség Fényében.
A Szív hangja, a Szférák zenéje
Elkísér minket a Végtelen Létbe.

Égi ernyő a Védelem,
Ha szól a Lelked, hogy Szeretnek,
Engedj a Tiszta Érzésnek.
Az ölelés a Szeretet jele,
Nyisd ki Lelked és fogadd be.
Az Életfa kapcsolatunk szimbóluma,
Az Ég és a Föld találkozása.

A Szerelem egy olyan Vár,
Ahol az Igaz Érzés megtalál.
Magányodban mindig tudd
Valahol, valaki Reád vár.
Teremts gondolatban
Boldog Világot !
Létrejön a Mi Világunk…

Ha a közeledben lennék,
Biztosan elolvadnék.
Megérinteném kezed,
Érezném lüktet a Szívem.
Szemeim behunynám
És kikapcsolna a világ,
Megnyílna a Mennyország.

A Boldogság Időtlen,
Már többször megéltem.
Elég tudni, hogy létezel,
Rád gondolok és Velem lélegzel.
A távolság másokat szétválaszt,
Bennünket mélyen összefon.
A Lélek Útjain Együtt szárnyalunk.

Az Égi Szerenád halkan Szól,
Angyalok táncolnak valahol.
Ekkor Isten Hozzánk szól…
Mikor két Teljes Lélek összefonódik,
A Boldogság hatványozódik.
Két Teljes ember egy Egész !
Ez Valóság és Létezik,
Ha hiszünk, Megteremtődik.

Az Élet értelme keresni az Igazit, az Istenit.
Ha súlya van az Életnek,
Emelkedj, mert ez az Útja a Léleknek.
Mindenben az Egyetlen vagyok,
Ha Te is úgy akarod.
Mindent megteszek, mert a Szívem vezet.
Az Ég Örökké Veled és Velem !

A FÉL ÉS AZ EGÉSZ…

Átsejlik az Örökkévaló…
Egy Diót ketté választottam.
A Nagyvilágban szétszórtam.
Ha megtalálod Ő a Párod.

A Fél a Vágyat mozgatja,
Ami a Földi Lét mozgatórúgója.
A Teljest mikor megtapasztaljuk,
Az Örökre várunk.

Ha az ember fél, keresi a másik Felét,
A különbözőség vonzza és taszítja,
Közben mindig tanítja,
Mikor szeretné kiegészíteni Önmagát.
Ha tanulni akarunk, keressük a másik Felünk.

A hasonló a hasonlót vonzza.
Mikor két Teljes Lélek összefonódik,
A Boldogság hatványozódik.
Ha Haladni szeretnénk, Éljük meg a Teljeset,
Mert Megteremti az Egészet !

EGY

Szívem szerint írnék Neked, de nem tehetem.
Az Ég Velem.
Ha egyszer a Múzsád leszek, megjegyzi a történelem.
Lelkem súgja, elmém tiltja.
Örömödben osztoznék, Égi úton haladnék.
Lehet Te vagy a másik Felem ?
Már rég keresem.
Most állok és nézek, merre is menjek ?
A JóIsten küldött nekem, hogy a Múzsád legyek.
Égi Ajándék, melyben nincs szándék.
Csak a Tiszta, Teljes Összeolvadás.
A Lélek Útjain felismerem Isteni Lényedet,
Mely Teljességet teremt.
Megosztom Szeretetem Veled.
Felébredek vagy nem is álmodtam ?
Valóság ez melyet alkottam ?
Szerelem, mely törbe csal ?
Égi kérés, mi megszólal !
Hiszem és nem is, Valóságnak tűnik.
Az Égre nézek, rögvest felvillanyzik.
Léted Teljes, nincs hiány.
Miért jöttél az Utamba hát ?
Kinyíljak, mint egy virág ?
Elmúlt már az a Forró nyár.
Létem értelme több,
Az összetartozás.
Égi szárnyakat magamra véve,
Az emberiség megsegítése.
Értelek, ha néma maradsz.
Szád nem szól, nem csengenek a szavak.
Érezlek, ha távol maradsz.
Ki vagy te Vándor ?
Átutazók vagyunk a Földön,
Amit keresünk a kezdetben Vala.
A végére megértjük, összetartoztunk valaha,
Mint az Egy, miből lett a Kettő.
Ezt így alkotta a Teremtő.
A másik Felem vagy talán ?
Nehéz elképzelni, hogy az Egy az
Akit régóta keresek…

LÉTEZÉS

Minden szavad emel,
A Végtelenbe vezet.
Mi ez ha nem költészet ?
A Léted felismerteti az Igaz értéket.
A Teremtő vezet és fogja kezem,
Lényed megjelenik és Összeköt vele.
Nem tudom mi ez ?
Nem ismerem.
A Végtelen Időben írok Neked.
Megköszönöm Létezésed.

BÍZUNK BENNED

A házunkban fázunk, az Égbe kiáltunk.
Gyermekeink szava sikolyként szól vissza.
Az Életet akarjuk mindig támogatva.
Uram, ne hagyd elveszni Alkotásod !
Segíts Ébreszteni a Világot !
Keress megoldást Mindenre !
Ne hagyd az emberek szemét bekötve !

Bízunk és Hiszünk
Benned Felébredünk
Fogd meg a kezünk
Összeérjen Lelkünk
Veled Megyünk !

Ne válasszon el a végzet
Egymás felé fordulva
Mostmár Összetartozva
A Régi átkot elmosva
Az Áldást megsokszorozva
Teremtő Erődet hatványozva
Az Emberiség javára,
Küldj Fényt e sötét Világra !

LELKI HADJÁRAT

Étterem helyett a Spájzba járok.
Elhagytak a Jó barátok.
A Szomszéd sem csenget,
A postás már elment, nyugdíjba.
Az ajtó bezárva kulcsra,
Úgy sincs, aki kinyissa.
A munkába menet azon töprengek
Meddig jövök még ide…
A Nagyok nem segítenek,
Nekik csak az Időm kell,
Amit Velük töltök el.
Reggeltől estig robotolok,
Pénzt már alig kapok.
Nincs is mit vennem,
Mert rég elfogyott a megszokott.
Kinek adjam Szeretetem ?
Mind ott fekszenek betegen.
Szólok hozzájuk…
Lassan fogy a gyertyájuk.

Hová menjek, hol töltődjek ?
A szabad Ég alatt,
Nem látom a madarakat.
A Szerkezet mikor megszólal:
Ezer ember megy Bottal.
Támaszkodni Szeretne
A Botra vagy az Emberre…
Kezébe veszi, kezét ráteszi
És megszólal:
Uram ! Teremts a Bottal !
Növényt, hogy Újjászülessen,
Támaszt, hogy gyökeret eresszen.
Fát, hogy tűzre tehessem,
Kerítést, hogy megvédjen.
Botot, hogy óvakodjon a gonosz.
Máglyától óvjon, elvarázsoljon,
Adjon lehetőséget a Megoldáshoz.

A Botokat Összerakva:
A növényt támasztja
A kerítést megtartja
A tűz mellett nem fázva
Megvilágosodva és rálátva
Minden – Mindennel összefügg.
A Bot árnyéka, az Idő múlása.
Mikor fekszik negatív
De ha kettő, már pozitív
Lehet egy Létra, ha több a fokozata.
Mikor rőzse nyugszik
De ha feláll, erősödik.
Máglya a földtől felfelé rakva.
Terebélyes fa, magára hagyva.
Termést is hoz ápolva.
Gyökere alá- vagy mellérendelő
Kérge repedezett vagy tükörsima
Törzse hajlott vagy egyenes
Koronája hiányos vagy Virágos
Melyik az, ami az Új Napot kívánja ?
A Felszabadító érzést melyik szimbolzálja ?

Emberré válva, a Botot használja
Mindenki Saját javára…

A LELKIISMERET

Hányszor elmegyünk Valaki mellett,
Majd visszatérünk Hozzá.
Sokszor észre sem vesszük,
Valaki szól hangos vagy néma szóval.
Időnként belekiáltunk a Csendbe,
Vegyetek végre észre !
Máskor későn jövünk rá, hogy mi lett volna…
Néha szerepet játszunk alakoskodva.
Gyakran kérünk tanácsot azt megtagadva.
Többször időzünk valami felett, mi felesleges.
Olykor ülünk bezárkózva saját magányunkba.

Miért bújunk el bánatunkban ?
Hogyan éljük meg a Boldogságot Önmagában ?
Kinek adjuk át Lelkünket Valójában ?
Miként teszünk ígéretet, szépet ?
Kit tudunk Szeretni legbelül mélyen ?
Kiért adnánk fel Mindenünket ?
Kivel leszünk Boldogok az emberi Létben ?
Mikor mondjuk, hogy hű maradok Hozzád ?
Kiről mondjuk, hogy Ő az Igazi ?
Hogyan szólunk embertársunkhoz ?
Kihez fohászkodunk, ha egyedül vagyunk ?
Mivé válunk a Földi Létünkben ?
Miért hiszünk a Teremtő Erőben ?

Mi a válasz mindenre ?
Ki ad választ A Mindenre ?

Minden Összefügg és szétválik,
Szétszóródik és összefonódik,
Egyéniségünk Egyedivé válik.
Földi szabályokat alárendelve,
A Válasz Mindenre:
Lelkiismeretünkben van megírva,
A Teremtőben bízva…

GONDOLATOK

Isten sugallata,
Lélek suhanása.
A Tudat bekapcsolódása,
A szabadakarat megnyilvánulása.
A Fuvallat Istené,
A döntés az emberé.

SZAVAK

A szó sokszor felforgató, áruló,
Lehet nyugtató, biztató.
Benned dől el, milyen a szó.
Lelkedből kitárulkozó vagy bezáruló.
Mint a virág lehet ápolni, szeretni,
Rajtunk múlik, hogy mivé fog válni.
Az üres szavak mind hasztalan.
A ki nem mondott csúf szavak
Árnyékként lényedre tapadnak,
Megfosztanak, rombolnak,
Mikor megelőzik a Gondolatodat.

GONDOLAT

A szavakat megelőzi a Gondolat, mely Teremt.
A Lélek üzen.
Lelked, elméd kézen fogva jár,
Egymást segítik a Teremtés útján.
Szabad mint a madár, kalitka fogva nem tartja
Figyelj a Gondolatodra !
Az Örömteli Gondolat Szentjánosbogár.
Engedd elmédből hadd repüljön tovább.
A Gondolatnak szárnya van és szabad.
Lelked üzeni azt.
Ne kösd kövekhez Gondolatodat,
Mert elméd sugallja azt.
A Fény felé vezet, mert onnan Ered.
Az Igaz Gondolat
Isteni eredetű Mennyei Forrás.
A Gondolat egy mag mit elvetünk.
Tudjuk-e hogy teremtünk ?
A Tiszta Gondolat a Kezdet.
Mikor gondolkodunk már alkotunk.
A rossz gondolat egy gond.
Jó Gondolatotokat vessünk a Szeretet ágyásába,
Bő termés lesz az ajándéka.
Engedd hadd menjen Útjára,
Ez a Szabadság Forrása.
Széllel játszadozzon,
Tűzben megtisztuljon,
Vízben mosakodjon,
Földön szaporodjon.
Az Ember Gondolata Istenhez szólaljon.
Az Emberi Gondolat Istenivé váljon.

SZÓFORGATÓ

Játszom, játszadozom, a játékra gondolok.
Mi különbözteti meg a játékot a Szavaktól ?
Mi különbözteti meg a Valóságot az illúziótól ?
A Hitet a démontól ?
Istent Mindentől ?

Kezdjük a Kezdettől.
A fogalom a szó, nem hiábavaló
Kifejezi Valóságunk, Önmagunk.
A Teremtő lét Ereje
Az Igaz Szóban van benne.
Figyelj szavaidra, mert Minden teremt.
Jó Szó jót vet, a rossz sötét verem.
A Szerelem Egy szó.
Felemel, ha Fent keresed,
Éget, ha gyökeret ereszt.
Addig keres, míg Rád talál,
Szeret és Csodál.
Csúfnak lát, rajtad nevet,
Ha nincs mögötte érzelem.
Tanítani az embereket,
Lélekből cselekedni,
Nem egyszerű ma Embernek lenni !
Merj kiállni, kiáltani:
Ember, légy végre Önmagad !
Tudd, hogy merre…
Merj élni és Szeretni,
A félelmet távol hagyni.
Embernek lenni
A Világűrbe Szeretetet kiáltani !
Játék az Élet és játszva élem.
Színház minden forgatag,
Nem érintenek hazug szavak.
A színre lépek, a Fénybe nézek.
Felismerem már Önmagam.
A Fényben élek Istent kérve.
Nem alkuszom !
Igaz Szavak.
A Hit Fája hajladoz.
Ága szinte roskad,
Nehéz az emlék, mit a múlt vetett.
Öröm az Itt Lét, ahol a Sors kedvez.

A Szavak játszanak velünk.

A Szerelem beérik,
A Tudás megteremtődik,
A Hit gyökerezik.

A Szerelem megteremtődik,
A Tudás gyökerezik,
A Hit beérik.

A Szerelem gyökerezik,
A Tudás beérik,
A Hit megteremtődik.

Szerelem, Tudás, Hit
Gyökerezik, beérik, megteremtődik !

A Szerelem beérik,
A Szerelem megteremtődik,
A Szerelem gyökerezik.

A Tudás megteremtődik,
A Tudás gyökerezik,
A Tudás beérik.

A Hit gyökerezik,
A Hit beérik,
A Hit megteremtődik.

Tehát minden ismétlődik.

Nincs múlt és jövő,
Csak Jelen van és eldöntendő.
Le vagy fel, ki vagy be,
Mondj Igent Mindenre,
Mert ez a Jövő !
A Szavak meghatározzák Sorsodat.
Lelkedből ered, mit kimondasz.

A Jó Szavak pontosak.
Figyelj, hogy mindig Jót mondasz !

SZERELEMVIRÁG

Többször nyílik, sokszor zárul.
A Szerelem lángszirmai mily káprázatosak.
A vágyak sóhaj csóvái oly titokzatosak.

Az Éj a Nappal kergetőzik,
A Víz a Tűzzel játszadozik,
A Föld az Éggel Összeér, ha két érzés egybeér.

A lopott idő mindig foglyul ejt,
Vágyak tengerének hálójában ébredsz fel.
A tiszta érzés, mely magasztos, Felemel.

A Szív dobbanása, a Szemek ragyogása,
A Lélek sugárzása Szerelem állapot.
A csók, az ölelés, a vágyakozás és féltés,
Az a vad őrület oly könnyen elvihet.

Mikor a Szerelemvirág nyílik,
Színe Lángoló vörös.
Illata csak Ő hozzá kötött.

Hangja harsány,
Érintése izgató,
Íze Égi nektárhoz hasonló.

Mikor kinyílt, színtengerben pompázik.
Átölel az egybeolvadás.
A Csend többet mond minden szónál.

Mikor lehullnak szirmai, színtelen.
A Lélek gyakran elmereng:
Miért történik ez velem ?

A Szerelem hullámzik, mert érzelem.
A Szív kinyílik, mint egy virág.
Hangja ha szól, figyelj rá !

A Lélek üzente, aki felismerte Benned Önmagát
Öleld át, mert ez a Mennyország…
Ébreszd fel Szerelemvirágot,
Éld meg a Szerelemvilágot !

KÖRFORGÁS

Édesanyám – Édesapám
E két szó között bolyongva, hallgatva, nem szólva,
A világra rácsodálkozva írom Nektek.

Édesanyám – Édesapám
Átölelő gyermekszívem érinti a Lelketek.
Ha a Földön vagytok vagy talán távolabb,
Csillagok közt felragyogva, szemem keresi az álmokat.

Elképzeltem, mily jó volna mindig együtt Veletek,
Mire észhez tértem, Felnőtt lettem.
Már nem látom, csak a hűlt helyeket.
Szeretném ha megtalálna az aggódó szemetek.

Amíg éltek mindig fogom ápolni a Lelketek,
Ezután a Létezésből maradnak az emlékek.
Gyermekként még fogom a kezetek.
Felnőtt leszek, ha már elengeditek.

Szép szóval és öleléssel legyen Teljes a napunk.
Morgolódást, a haragot mindig hátra kell hagynunk.
Korban köztünk igen nagy a szakadék,
Sokszor másként látjuk az Élet minden részletét.

Mire azonossá válik a látásbeli különbség,
Felnőtt leszek és megértem, miért nem értettem elébb.
Az Élet gyorsan elszalad, fel kell ismernem Önmagam.
Szüleim terhét is viselem, nem fáradhatok, hogy letegyem.

Édesanyám – Édesapám
Édes szóval fűszerezem Életed, Szeretlek és
Hozzád hajlok óvó Szíved, hogy ne fájjon.
Rád gondolok születéstől halálig,
Ha nem is vagy Velem, mert Belőled lettem.

Életemben mindig marad hiány, mikor nem vagytok már.
Akkor Ébredek, hogy mit jelentenek a Szülői szavak,
Amik soha nem bántanak, mert nem látom még:
Életem egy Körforgás, ami Tőletek ered és Hozzátok vezet.

Mikor te is Szülő lehetsz, akkor ismered fel a Lényeget.
Gyermek fejjel, felnőtt még nem lehetsz.
De Felnőttként, megértheted újra gyermeki Énedet,
Ki összezavarodottan áll, még nincs előtte akadály.

A Szülőt ki fegyelmez, nem érti a gyermek.
Felnőttként majd rálátsz.
Ha gyermekként már Felnőtté váltál.
Légy újból szemtelen, élvezd újra az Életet.

Édesanyám – Édesapám
Nekem ketten Egyet alkottok.
Egy napon kezeteket fogom, Én leszek a végső támaszotok.
Mikor elhagyom otthonom, Magammal viszem sebzett Lelketek.

Amikor Felnőtt leszek, újra elmondhatom
Az a gyermek vagyok, akinek ti Életet adtatok.
Szeretetem viszem tovább, hogy gyermekemnek adjam át
És megértse a Tanítást: az Élet csak egy Körforgás.

FENTRŐL NÉZLEK…

Mikor egyedül ültem a szobámban
Megszólalt Isten.
Fentről nézlek innen.
Lelked ha üres, töltsd meg Velem.
Hited ha kevés, reménykedj.
Szavad ha kérdő, biztatlak.
Ha mosolyogsz, ringatlak.

Öröm legyen Lelkedben és Teljesség.
Nem lesz a Világban sötétség.
Kisugárzik az, mi belül van.
Áthatja a Világot és formálja.
Szeretet és béke ha körülvesz,
Minden, mi fájó törlődhet.
A Forrásból mindig töltődhetsz.

Fogom a kezed és segítek.
Egész életeden át kísérlek.
Mikor a magány terhe rád szakad,
Felemellek, légy boldogabb.
Mikor elválaszt tőlem a nehézség,
Megmutatom, hogy nincs kétség.
Ha beteg vagy és nincs segítség,
A mély hited az, mi gyógyít.

Ha a nyomástól fázol, éhezel,
Bennem mindig menedéket lelsz.
Mikor félsz és szorongsz,
Tőlem mindig távolodsz.
Örömöt adtam az Életbe,
Elrejtve mélyen Mindenbe.
Beleleheltem az emberbe,
Egy Életen át, hogy keresse.

Arcod emeld az Ég felé,
Szemeidben úgy ragyogjak,
Mint a Nap, kiterjesszem
Boldogságos Önmagam.
Benned élek, Ébredj Lélek.
Ismerd fel végre Önmagad !

Lentről kukucskálok,
És rátalálok a Szívemben lévő Istenre,
Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben…

ALÁZAT

Magasabb szinten a kapu
Csak tiszta Energiákkal nyílik.

Az ember az akar,
Csak magának kapar.
Az önzetlen adás,
Magasabbra jutás.
A Lelki tisztaság jele.
Az önzés az ember bélyege.
Magasabb szinten
Távlatok nyílnak.
Megoldások oldódnak.
Nézz le !

A Szeretet Ige.
Fejet hajt mindenki
Ki alulról nézi.
Tedd magadévá,
Hogy felülről láthass
Égi szemeken át.

Hála az eleje,
Szeretet a vége,
A köztes rész
Az Életed része.
Töltsd fel mindennap
Égi értékekkel,
Bizalommal, hittel,
Telve reményekkel.

Soknak megadatik,
Hogy egyből felismerje.
Ki későn érkezik,
Útja szenvedéssel tele.
Elengedni Mindent,
Mi megköt és fogva tart.
Félelmet, szorongást,
Benne a zűrzavart.

Szeretni és adni,
Hinni és biztatni.
Csendben maradni
Türelmet fogadni.
És az Idő foga
Nem fog rajta hatni.
Út van csak Egy
Mi az Éghez vezet.
Rögös vagy sima,
Te választottad.

Melyik úton kell menni,
Fel fogod ismerni
Ha Szíved Erejét
Engeded szárnyalni.
A Szív Ereje
Megmutat Mindent,
Hagy elengedni,
Mert tudja, mit elengedett
Vissza fog az térni.

Bőség, Szerelem,
Áldozat, küzdelem
Sorban állnak majd.
Az győz, aki alázattal hajt.
Az Isteni Szeretetben
A gyűlölet megsemmisül,
Az emberi akarás alávetül
Ha megszólal az Úr,
Egyek vagyunk.

Amikor az Ember Szíve megszólal cselekedni kell,
Mert a ráció csak mérlegel.

OTT SZÓLNAK…

Ott szólnak hozzád, ahol meghallod.
Ott érintenek meg, ahol megérzed.
Ott kérnek tőled, ahol adni tudsz.
Ott adnak, ahol elvettek Tőled.
Ott vagy legerősebb, ahol a leggyengébb voltál.

TŰZ ÉS VÍZ

Bocsánatot kérek, ha létezésem során megbántottalak.
Szörnyű kínok között megvádoltalak.
Tűz és Víz ereje harcolt kettőnk között.
A lenyugvó Nap sugara a vízre költözött.
Csendben Szólalnak a Szavak.
Jer, hogy átöleljelek, átadjam magam.
Nincs bűnös, nincs hibás.
Minden ami lent van, képmutatás.
Nincs kettő, csak Egy van.
Nincs kétség, csak Rend van.
Egység Mindenben, a földi létemben.

GYEREKEK NAPJA

Minden Nap mikor felkel, ágyadnál várok én.
Örömteli mosolyoddal betöltöd a teret.
Közben csendesen Neked énekelek.
Mire felnőssz kinövöd a kis ruhát.
De tudnod kell anya vár Rád, minden nap és azután.
Gagyogástól szavalásig mindig fogom a kezed.
Ha kell segíteni kéred és Én ott leszek.
Most azt mondom fújjunk együtt egy lufit.
Gyermek napra levegőből varázsoljunk egy nyuszit.
Hunyd be szemed, álmodjunk Együtt tovább.
És reggelre megtaláljuk Szívünk közös vágyálmát.

GYERMEKEM NAPJA

Gyer gyermekem !
Hozd el nekem a mindennapok Örömét.
Bús fejed hajtsd mellkasomra
Ölelő karjaimba had vegyem.
Boldogság zengjen ajkadon.
Büszkeségből ne távolodj !

Ölelj magadhoz, anyai szívem átölel.
A földkerekségen csak az érzi
Mit jelent felnevelni egy gyermeket,
Ki Szívét, Lelkét odaadná azért,
Hogy neki jobb legyen.

Hinni kell abban, hogy jó van a tarsolyban, mit az Élet tartogat.
Bízni a biztató szavakban,
Mert amit Anya mond, az mind Igaz !
Mikor elfogynak a szavak, Maguktól szólalnak…
Míg a szívem dobban, Te érted élek én.

ÉGI FÉNY

Mikor az éjben a lány dalol,
Szíve száll, tova vándorol.
Jöjj el hozzám a hazámba,
Tiszta szíved Lelkem látja.
Gyere már szaporán,
Szívem ver, Téged vár…

Úgy vártál és vártalak,
A Napfényes Ég alatt.
Virágok közt, kéz a kézben
Szaladunk át arany Fényben.
Gyere hát, lépjél át
A Tiszta Fény kapuján.

Örök Mező a végtelen,
Ahol Téged a Csend vezet.
Végtelen a látóhatár,
Ahol már a Szeretet vár.
Csodaszép érintés,
Körbefon Égi Fény…

ÉBREDÉS

Mikor Felébredtem, láttam a világot fényben ragyogni.
Szerettem volna a csillagokhoz szólni.

Hallottam az éjben szeretteim hangját.
Milyen szép a Világ, a Mostban élve éld át.

Éreztem a Napnak Erejét.
Az ölelő kezek igaz Szeretetét.

Szóltam így maradjon, Örökre így legyen.
Hinni kell csak benne s Ő fogja a kezed.

HINNI A CSODÁKBAN

Anya !
Te Isten Áldása.
Utam támogatója.
Lelkem jósága Tőled ered.
Megtanított, hogy gyermekből Ember legyek !

Létem értelme
Átadni, mit adtál nekem.
Szívből Szeretni, mindig felállni !
Hinni és megtalálni a Csodát a Világban…

VÉGJÁTÉK

Amikor minden meghal, akkor újjászületik.
Mikor múlik, újra egyesül.
Ha vége, Feltámad.
A Hit

Amikor elengeded, megérkezik.
Ha nincs Remény, megszületik.
Mikor eltávolodik, megérkezik.
Az Öröm

Mikor nincs Veled, ott van Benned.
Amikor egyedül vagy, átölel.
Ha vége van, megérkezik.
Bízz Istenben !

AZ EMBER

Az egyik okoskodó, a másik gondolkodó.
Ilyen, olyan…

Az egyik borúlátó, a másik bizakodó.
Ilyen, olyan…

Az egyik keresgélő, a másik megtaláló.
Ilyen, olyan…

Az egyik kéregető, a másik adakozó.
Ilyen, olyan…

Az egyik tolakodó, a másik elfogadó.
Ilyen, olyan…

Az egyik hátráltató, a másik támogató.
Ilyen, olyan…

Az egyik szomorkodó, a másik vigasztaló.
Ilyen, olyan…

Az egyik panaszkodó, a másik boldogító.
Ilyen, olyan…

Az egyik gyűlölködő, a másik békét hozó.
Ilyen, olyan…

Az egyik bosszúálló, a másik szerető.
Ilyen, olyan…

Mi lenne, ha AZ EGYIK NEM LENNE ?
Az ember végül Felemelkedne,
A Teljességbe érkezne…

VIGASZT NYÚJTANI

Ha süt a nap, majd beborul.
Ha esik az eső és elborul.
Ha szikkadt, száraz a táj,
Mikor a Földet könnyeid áztatják.
Vigaszt nyújtani, ha éhes a gyermek.
Ha szól a Szív, hogy nem Szeretnek.
Ha elméd elcsendesedik,
És nincs senki, aki felébresztheti.

Vigaszt adni Mindennek !
Névtelenül, Mind – Egy ki érti meg.
Hit a Lélek Halhatatlanságában.
Szeretet az Örökkévalóságban.
Míg eljő a Felébredés,
Bíztatni és adni reményt Mindenkinek.
Csak ez a szolgálat éri meg.

Örömöt ad és Felelmel,
Mikor valaki hálával esdekel.
Visszaszáll az Áldás rája,
Így lesz neki Fényruhája.
Körbefonja, átöleli, Lelke kiteljesedik.
Szíve a végtelenben dobog,
És a Földanya újjászületik…

TÜKÖRKÉP

Nem akarok hazugságot, virtuális valóságot.
Hamis emberi ábrándot.

Örömöket szeretnék !
Emberi érintést és ölelést.

Tiszta szót és fényes hangot.
Figyelmet és csillogó szempárt.

Fényt az életembe, elfogadást.
Szeretet vezérelje az Igaz megtalálást.

Emberséget, Teljességet.
Egészséget, nem félszséget.

Embert, Felemelkedett Lelkeket.
Szépséget, összefogást és érthetőséget.

Reménységet, hogy elkerüljem a nehézséget.
Fényt, Hitet, Igaz emberi értékeket keresek.

Megismerjem a lehetetlent, elkerüljem a tehetetlent.
Jó szót, Segítséget, Szeretetet hirdetek…

IDŐTLENSÉG

Minden van és van a Semmi.
Nincs valóság és illúzió között különbség.
A Fény játéka az egész.
Ami nem ez az állapot, az a Tudatállapot.

SZERETNÉK…

Szeretnék Veled lenni az Örömödben,
Szeretnék vigasz lenni a bánatodban.

Szeretnélek szenvedélyesen megcsókolni,
Szeretnék lágyan hozzád bújni.

Szeretnék gyengéd lenni, amikor Erős vagy,
Szeretnék erőssé válni, mikor elgyengülsz.

Szeretnélek átölelni, amikor távol vagy,
Szeretnélek felemelni, mikor velem vagy.

MIÉRT EGY ?

Miért kell fél-elem, kétség, szenvedés ?
Meddig tart ez értelmetlen Létezés ?
Hol a bíztató Reménység, az Ébredés ?

Védjük az Életet !
Támasszuk fel a Reménységet !
Küldjünk Erőt Mindenkinek !
Higgyünk a Szeretet Erejében !
Kérjünk Áldást az Emberiségnek !

Gyermekeink jövője, itt van a Lelkünkben.
Az emberség a tettünkben mutatkozik.
Az embertelen létezést, felváltja az Ébredés.
Biztasd, Emeld, Dicsérd !

A Világ Sorsa a Szeretetben rejlik.
A Megoldás a kezünkben
A jobb világ a Szívünkben
A Teremtés az elménkben…

Gondolatból építkezzünk
Fonjunk ruhát Szeretetből
Kérjünk Segítséget az Égtől

Egyek vagyunk, kérlek osszad !
Jó szavaid ne tartogasd !
Osszad ! Osszad ! Osszad !

A SZÓ

Ha amit mondasz szebb, mint a néma szó,
Szád akkor nyisd ki és légy faggató.
Olykor vad, olykor áradó és sokszor áltató.
Nem mindig bíztató, a mindent felforgató szó.

/ Pál Erzsébet, 2001: Az Élet színháza /

A CSALÁD

Ha érző segítő kezeitek
Összefognak, eggyé válnak,
Mindent átadnak egymásnak.
Nem ismernek lehetetlent,
Egy új világot teremthetnek.

Ha megfogod kedvesed kezét,
Légy hálatelt minden tettéért.
Ha óvó tekinteted gyermekeid felé fordul,
Ne aggódj, sorsuk úgyis jóra fordul.
Ha életed problémája olykor rád szakad,
Ne törj össze a súlyos teher alatt.
Légy bátor és fegyelmezett,
Mert az élet Neked is tartogat szépeket.

A Hála, a Hit, a Szeretet,
A Fény köt össze Titeket.

AZ ÉLETBEN VANNAK

Vannak emberek akik csak az Utunk egy részén kísérnek.
Vannak akik örökké velünk maradnak.
Vannak akik kötődnek és vannak akik elengednek.
Vannak akik adnak és vannak akik elfogadnak.
Vannak akik Szeretnek és vannak akik félnek.
Vannak akik segítenek és vannak akik kérnek…

KÖSZÖNTŐ

Szereteted virágcsokrát,
Mindenkinek add át.
Jó szavaid, kedvességed,
Senkitől ne sajnáld.
Átkaroló ölelésed
Véget sose érjen.
Szeretetet, Békességet,
Imádságot, Reménységet
Kívánok most Néked.

/ Pál Erzsébet /

TUDATÁLLAPOT – ÉG ÉS FÖLD

Fent Áldás, Béke, Szeretet.
Lent csak ítélkezni, lázadni, szomorkodni lehet.

Fent virágzás és harmónika szól.
Lent összesúgnak emberek, beszélik a hamis híreket.

Fent figyelik az Égi éneket.
Lent reményt vesztve hallgatnak.

Fent éljenzik az ünnepet, énekelnek, dobolnak.
Lent keseregnek, adnak – vesznek.

Fent örülnek.
Lent betegek.

Fent repülnek.
Lent félnek.

Fent szerelembe merülnek.
Lent temetnek, sírnak.

Fent feltámadnak, élnek.
Olyanok, mint az Isteni lények.

Lent meghalsz és tehetetlen vagy.
Fent elolvadsz, majd újra Egyesülsz.

/ Pál Erzsébet /

A TEREMTÉS

Nincs kezdete és nincs vége.
De menjünk a Teremtés elejére.

És kipattan fejéből, mint létező
Gondolatiasult Erő, mely életre kel.

Megtestesül, új formákat ölt
S mikor kifogyott az ihletből
Lett kettő: a Férfi és a Nő.

Örök Élet, Örök Nap ragyog
Boldogok, mert mindig fiatalok.

Léteznek és lesznek vágyaik.
De jaj, mi lesz tovább, ha nem hagy alább ?

Dicsérje őt az Élet maga,
Ha nem a rabszolgája
A Törvénynek, melyet megalkotott

Nincs kezdete, csak vége van.
A Törvényt megtagadva
Az Isten cserbenhagyva

Ember nemzette lélek
Győztesként is csak vesztes lehetsz !

Bűnben fogantál
Saját börtönödben éled majd napjaid.

Tested tehetetlen nehéz tömeg
Mindenért a Lélek fizet.

Így fogsz létezni
Ebben meghalni, enyészetté lenni.

És a végén ?
El kell majd temetni
Mindannyiunkat…

Akkor megnyílnak a mennyek csatornái,
és megjelennek a holtak.

/ Pál Erzsébet /

AZ ÚR ÉS AZ ÉN AKARATOM

Ha két külön akarat, nem érem el célom.
Ha egy az akarat, nincs miért aggódnom.

Honnan tudjam hol az Utam ?

A Belső lelkiismeret segíti a lépésemet.
Ha sugallatára hallgatok, biztos jó irányba maradok.

Ki és honnan ismeri fel Lelkemet, ki a jó Úton vezet ?
Ő mindig fogja két kezem, egész életen át Szeret.

Csendben befelé figyelek és meghallom a Lélek szavát.
Melyen keresztül Üzenetet ad át.

Ismerlek Lélek ! Sugallja és táplálja, ami jó felé halad.
Elbuktatja, tanítja, ki a rossz utat választja.

Két külön akarat nem juttat a célhoz.
Mikor Egy az akarat, nincs miért aggódnom.

Nem tudod, hogy mi az Utad?

Válaszd a leglassabbat !
Lesz időd gondolkodni, belülről megérezni, testileg felkészülni.

A Mi Utunkra.

/ Pál Erzsébet /

A SZER – ELEM

A Szerelem illúzió, vágy annak megszerzésére amit még nem ismersz.
A tudáshoz vezető Út egyik lépcsőfoka.
Eltávolodás a céltól, majd visszatérés az Eredethez.
Kanyargós Utak szövevénye, emelkedés és zuhanás együttese.
Lebegés, repülés, vágyálmok helye, majd visszatérés az Édenkertbe.
Álmaidban arra vágysz, hogy együtt légy vele.
Majd Ébredéskor felismered, Teljes vagy nélküle.
Amikor a Társ nem fél, hanem Egész, Valóra válik.
Két Teljes ember egy Egész.
Amikor két fél válik eggyé, Tartalmas a tanulás és nehéz.
Egész légy, ne fél !

/ Pál Erzsébet /

A MAGÁNY

Égen földön senki nem vár,
Egyedül vagy, sír a magány.

Melletted már szenvednek
Az élők és a holtak.

Nincs senki, aki melegséget adna,
Ki hozzád bújna és elfogadna.

Ez a magány, oly magányos,
Rád sem vár most.

Ha megtanultad mi a magány,
A szabadság szele átjár.

Hogy újra rátalálj
Önmagadra és Társadra.

Üres az Élet Nélküled,
Minden, ami körülvesz jéghideg.

Hideg a fal, áttörhetetlen,
A távolság Tőled végtelen.

Mikor érintesz meg ?
Mikor ölelhetlek ?

Oly messze vagy,
Nem hallom szavad.

Ami elválaszt az a végtelen
Halk és csendes magány.

Nem érzem a meleg tested,
Nem érzem magam melletted.

Kelletlen minden léhaság
Oly nagy ez a távolság.

Nincs remény,
Minden kemény, áttörhetetlen.

Olyan vagy mint a végtelen,
Elérhetetlen.

Létezem,
Bár nélküled már alig lélegzem.

Kétségbeesve vágyom,
Fogd a két kezem, érinthesselek.

Ölelve, epekedve várom,
Lesz egy olyan fonal,

Mi minket összetart,
Mint a légvonal.

Létezik egy zár,
Mely örökre a szívedbe zár.

/ Pál Erzsébet /

ISTEN AJÁNDÉK

Hogy férne meg Isten a gyilkosok között ?
Hogyan adna Áldást a támadók fölött ?
Mikor tenne Rendet a betörők mögött ?
Miért állna félre a gyűlölet előtt ?
Annak ad Erőt, ki mellett áll.

RÉG VOLT…

( Visszatekintés )

Mikor nagyanyám kemencében sütött,
Vaskályhában fűtött,
Eresz alatt ücsörgött.
Singer gépen varrogatott,
Egy családot összetartott.

Rég volt, amikor nagyapám
Tisza parton Halászgatott.
Esténként mesét mondott.
Kereplőt, búgó csigát, keljfeljancsit faragott.
A családjának Erőt adott.

Az udvaron tyúkok, kacsák, galambok.
Kertjükben Fontos alma, paraszt barack,
Izabella szőlő, májusi cseresznye.
A vasárnapi ebéd sohasem maradt le.
Tudtak hallgatni, csendben maradni.
Némán figyelni, a keveset is értékelni.

Volt Idő és Szeretet
Figyelem és Tisztelet.
Egyben voltak egy helyen
Igazi Egy-ségben.

Együtt ünnepeltek,
Kártyáztak, mókáztak.
Építettek Hitet, kézzel vályogházat.
Volt bennük alázat.

A vendég a legjobb helyet kapta,
Jó bor került az asztalra.
Isten hozott s Áldjon,
Átölelték barátjuk.

Hittek az Istenben
A Teremtő Mindenben.
Öröm és Boldogság, tudták mit jelent.
Összemosódott a múlt és a jelen.

Az adott szó, a kézfogás elég,
Nem kellett hozzá papír és pecsét.
Az óra lassan ketyegett,
Így éltem meg, mint kisgyerek.

Tisztelték az időseket,
Védték a gyerekeket,
Őrizték a hagyományokat,
Így adták át Tudásukat.

A kevesebb több, mint a semmi,
Nem kellett a zsebeket megtölteni.
A spór nem a spórolást jelentette,
A tűzhely melegét, ami a szívükben élt.

Otthon volt és nem ház,
Áldás és Világosság.
A múlt emlékén elgondolkodva
Írom e sorokat nosztalgiázva…

A gyökerek a mélyig hatnak,
Jövőnk a Jelenben,
Szeretet a szívünkben,
A Sorsunk a kezünkben van.

Mindennek és mindenkinek volt helye a világban.
Gyermekkor, felnőttkor, öregkor,
Bizony így volt Egy-kor.

Megfordult a világ
A gyökér a feje tetejére állt…

Pál Erzsébet, 2022: VALÓSÁG

FOGJON TOLLAT…

Fogjon tollat a kezébe,
Kit felbérelt a Béke
És Szeretet a bére.

Tudatosság legyen az Atyja,
Csak így vállalhatja
A feladatot, melyet az Égtől kapott.

Higgy a napban,
Segíts a holnapnak.
Bízz abban, amit a JóIsten megalkotott.

Igaz Embert még magára nem hagyott.
Felemelkedsz és várod
Az útmutatást, mit rád szabott.

Várod a holnapot,
Nem engeded úgy telni a napot,
Hogy az Öröm elvész.

A veszteség,
A szomorú szív nem ajándék.
Éld meg a teljes Napod !

SEM ANYJA, SEM APJA…

Sem anyja, sem apja
Sem barátja, sem papja
Ne igazítsa útját
Senkinek.

Isten legyen atyja
A hite a papja
Csak így lesz maradása
Az embernek, ki született.

Vagy felvállalja, vagy hagyja
Csak útját ne állja
Sem anyja, sem apja
Sem barátja, sem papja
Senkinek.

/ Pál Erzsébet, 2001: Az Élet színháza /

ÖRÖKKÉ EGYBEOLVADVA

Az, hogy vagy,
Oly jó nekem.
Átölel a melegség,
Ha karodat nyújtod felém.

Vártam Rád – gondoltam.
Vártalak – gondoltad.
Vártunk – most egyre vágyunk,
Mindketten Eggyé váljunk.

Az Idő nem siet.
Csak várunk, hogy mikor találkozunk.
Most átölelve hallgatunk,
Szám némán csügg az ajkadon.

Átölelve,
Örökké egybeolvadva
Nem tudtam, hogy élek és létezem,
De éreztem, hogy csak mellette lélegzem.

Az idő arra vár, hogy újból elhagyjuk egymást.
De én birtokolni akarom az időt,
Soha nem engedni el őt,
Ki várt reám és kezemet fogta némán.

Majd átölelt,
Örökké egybeolvadva tudtam, hogy létezem.
Éreztem, hogy csak mellette
ÉLEK ÉS LÉLEGZEM .

/ Pál Erzsébet, 2001: Az Élet színháza /

ÁMULAT

Ha két szerető ember
Egymásnak barátja,
Ez a tavasz országa.
Ha két szerető ember
Egymásnak társa,
Ez a mennyország kapuja.
Ha két szerető ember
Egymásnak családja,
Ez már Isten országa.

Ha két kéz igazán összefog,
Legyőz minden korlátot.
Ha két ember igazán egyet akar,
Számukra már nincs titok.
Ha két ember igazán szeretni tud,
Mindkettő egy jobb világba jut.

Ha két reszkető kéz összeér,
Az már sok mindent megélt.
Ne engedjétek el az éveket,
Mely oly szorosan összeköt titeket.
Mert ez a varázs ha megtörik,
Nincs senki, ki újra megköti.

A szerető kéz mit összerak,
Ne romboljátok szét percek alatt.
Mert magányod árván rád szakad,
És nem lesz senki, hogy hallja hangodat,
S ha a vég már közeleg,
Mellette legyen a helyed.
Lágyan öleld át párodat, és suttogd:
Ez nem varázslat,
EZ ÁMULAT. EZ KÁBULAT.

/ Pál Erzsébet, 2001: Az Élet színháza /

VALÓSÁG

Azt gondolom
Egy nyírfa áll az udvaron.

Valóság, igaz ?
Vagy elmém találta ki azt ?

Azt gondolok, amit akarok.
És ez valóság, igaz ?

/ Pál Erzsébet, 2001: Az Élet színháza /

ESKÜ

Leteszem Eskümet eléd,
Átnyújtom kezemet feléd,
Átadom Szívemet Neked.

Örökké óvom Lelkedet,
Kezembe fogom kezedet,
Hitemmel erősítem Eskümet.

/ Pál Erzsébet /

A SZERETET IDEJE

Szeretet azt mondta az Időnek
Várj rám, míg megjövök.
De Idő türelmetlen volt, sietett.
Szeretet nem tudta felépíteni Önmagát.
Félelem és szomorúság ült az emberek arcán.

Szeretet újból türelmet kért az Időtől.
Idő azonban újból sietett.
Boldogtalanság és csalódottság lett a vége.

Szeretet nem adta fel, harmadszor is próbálkozott.
Most azonban Csendet kért.
Az emberek el kezdtek figyelni egymásra,
Szívükből érezni, csak jót gondolni.
Öröm, kiteljesedés és hála sugárzott az emberek szívéből.

Hagyjatok Időt a Szeretetnek !
Adjatok Időt a Csendnek !
Kérjetek Békét a Világnak !

HITVALLÁS

Ha mindig az lennél
Aki vagy valójában.
És mindig azt tennéd
Ami hajt igazában,
Útra lelnél.

Ha mindig azt kérnéd
Ami kell hamarjában.
Ha mindig azt hagynád
Ami várat a sorjában
Elégedett lennél.

Ha tudnál feledni
Mindig csak a mában élni.
Szeretetet zengne szád
Szíved kidalolhatná magát.
Tested lüktetve élne
Szemed fürkészve kerülne
Látásod középpontjába.

Hogy újra telve Szeretettel,
A lényeged megteremtve
Teljesedj és Lélegezz !
Minden embert felfedezz.
Teremts Csodás Világot
Ébreszd fel a világot !

Jó szóval és Szeretettel,
Türelemmel, feledéssel,
Egy mosollyal az arcodon,
Mondd, hogy legyen Szép Napod !

Ha már fáradsz vagy kizárnak
A gonoszak, a rosszak.
Jó szavaid ne tartogasd
Osszad ! Osszad ! Osszad !

Keresd meg az Igaz Utat
Onnan sose térj le !
Tested – Lelked támogat majd
Hogy mindig érjél révbe.

Lelked mélyén Varázskút van
Nézz csak bele bátran.
Benne ott van rejtve, mélyen
Még el nem ért vágyad.

Fejed fölött szivárvány van
Minden féle színben.
Tekints fel most fejed felé
Érintse meg Lelked.

Szivárványként fess az égre
Mindenféle szépet.
Hogy a Földön minden ember
Békességben éljen.

Ami fent van, tükröződjön
Vissza a Tudatra.
Mint egy Áldás térjen vissza
Mindig Önmagába.

Hogy a szíved kinyílhasson
Halljad meg a hangját !
Hogy a karod ölelhessen
Tested – Lelked add át !

Fogadjunk be életünkbe
Mindenféle szépet.
Hogy az élet nehézségét
Feladatnak érezd !

Töltse fel most szíved mélyét
Tested – Lelked lényed.
Ez a csodás nagy Ragyogás
Átölelve Téged.

Örömteli mosolyunkkal
Varázsoljuk szebbé.
Hisz a Földön nincs nagyobb
AZ ÖRÖK SZERETETNÉL.

/ Pál Erzsébet, 2001: Az Élet színháza /

GYERMEKÜNK

Szenvedésünk árán legnagyobb kincsünk a gyermek.
Értékét növeli az a keret, amibe beleszületett.
Ki szeretnénk emelni és felemelni Istenhez tartozónak.
Saját útját járja és a végén megtalálja amit keresett.
Kacskaringós úton eltévelyeg néha,
Haza talál hozzá, fogd a kezét még ma.
Segítsd útját rögös pályán, légy te aki háttérben áll.

Védem az útját, minden léptét, segítem a hazatértét.
Szeretetben nevelem, Istenhez emelem.

GYERMEK – NAPRA

Ne erőltesd, hagyd a gyereket.
Ő tudja mi az Útja.
Elindul és Megérkezik
Amikor eljön az Ideje.
Magától Emelkedik
Ha repülni akar.
Akaratod akadállyá változik,
Fölépül köré a fal.
Hagyd botladozni, segítsd felállni.
Tudj oldalra állni ha szárnyalni akar.
Elé állni ha ütközik.
Mögé állni ha elesik.
De ne akarj szembemenni vele.

ISTEN SZERETETE

Buckákon lépdelek nincs már tovább.
Felemelkedem, hogy meglássam a Csodát.

Visszatekintve nincs oly nehéz,
Mit meg ne oldana az emberi kéz.

A Szerető szív nyugodni tér,
Mikor Isten akarata benne él,

Végére ér…

MIÉRT ÉDES – ANYÁM ?

Óvó kezei
Figyelő szemei
Néma szavai

Karja ölelése
Szíve melegsége
Egész Jelenléte

Csak Rólam szól…

ÉPÍTSD ÚJRA ÉLETED​

Igaz, vagy álmodom?
Félelem egy hajnalon.
Rettegés az életem?
Megjelent a fél-elem.

Hol van most a Szeretet?
Ami Istenhez vezet.
Megvéd és Támogat.
Erőt ad és biztat.

Gondolj jóra, hagyd a rosszat.
Légy Te, aki kéreget.
Istent kérve, könyörögve,
Építsd újra Életed.

Alapköve a Szeretet.
Emelkedj fel, nézz le újra
Ki az aki felnagyítja
Súlyos terhed, tedd le újra.
Építsd Újra Életed !

Teljes ember nem hibázik.
Segít, mikor kér a másik.
Újra Él, és Felépíti
Mitől eddig nagyon félt.
Egész Légy, ne Fél.
Az Egész ember nem fél.
Élj és ne félj !

​SZERETETTÁL

Ez a bőség tála.

Váljon annak a javára, aki felé közelít.
Nyíljon ki szíve virága,
Tegye Lelkét a Szeretet Oltárára.

A Te Lelked a bőség tára.

Szereteted válik mindenki javára.
Fény sugárzik Lelkedből,
Türelem az elmédből.

Az emberiség számára.

A Csend megmutatja a jellemet.
A Türelem az Igaz értéket.
A kézfogás az Összetartozást.
A Mosoly a Benned lévő gyermeket.

​A TEREMTŐ

A Teremtő azt mondta
a Szeretet legyen Veletek,
nem azt, hogy költekezzetek.

Figyeljetek egymásra
és ti ráléptek egymás lábára.

Kérte a Békét Nektek
és ti viszályt gerjesztettek.

Áldást osztott Rátok
ti pusztítjátok a Világot.

Örömöt adott Nektek
és ti elégedetlenkedtek.

Csendet teremtett
és a hangotokat hallatjátok.

Türelmet adott Nektek
legyen Erőtök, maradjon Időtök
Önmagatokra – Egymásra.

​GYERMEK – ÁLDÁS

Áldás vagy áldozat ?
Más Sorsát élni meg…

Útra terelni Isteni Énedet.

Adni, segíteni szüntelen.
Óvni, vigyázni rá.

Elfelejteni, hogy Neked is van hiány.

Mikor hátad görnyed és arcod öreg.
Akkor is csak Ő érte meg.

Egyszer majd Ő érti meg…

KÖTÉLTÁNC

A JóIsten nem mindig azt küldi, akit Te akarsz.
Nem mindig az vár Rád, akire gondoltál.
Sokszor nem azt kapod, amit kértél.
Olykor nem az történik, amiben hittél.

Néha felcserélődnek a Szerepek.
A Látszat és Valóság helyet cserélnek.
Az Igaz és hamis ökölre megy.
Hogy megtaláld végre a helyedet.

Egyensúly vonalán billegsz jobbra-balra, a csúf nevet rajta.
Beszippant a káosz és magával ragad.
S míg megtalálod végre a kiutat, a végére megérted:
Kötéltánc az élet. Egyensúlyban maradj !

Nem mindig úgy történik, ahogyan vártad.
Az idő számolja az órákat.
Felemelkedsz, s ha a jót látod és várod, teljesül a kívánságod.
Kötéltáncból indultál, haladj tovább a Szeretet vonalán.

Amikor egyensúlyban voltál, könnyedén táncoltál.
Felemelkedtél, csodákat láttál és csodákban éltél.
Alattad a káosz, fájdalom, gyötrelem, szenvedés.
Ne engedd, hogy bekebelezzen a sötét.

Varázspálcáddal fesd kékre az eget.
Csak fel-fel, kifelé !
Nem lent van a helyed.
A csatát végül megnyered, ha elengeded a kötelet.

Isten országa, a Fény birodalma nyitott kapukkal vár.
Hogy belépsz-e, csak rajtad áll…

​EGY – CSOKOR ANYÁK NAPJÁRA

ANYA

Törékeny kezedet fogva, hallgatva, nem válaszolva nézel rám.
Ott tükröződik Benned, Lelkem fiatalsága, álmaid vágya.
Összekapcsolódunk, mert Egyek vagyunk,
Majd külön válunk, hogy új Utakat járjunk,
De mindig Összetartozunk.

MAMA

Mikor e szótagot kimondtam
Nem tudtam, tartalma mit rejteget.
Ma-ma. Csak a napra gondoltam.
Nem gondoltam, hogy egy nap nem leszel velem.

Ma emlékezem a napra, mikor óvtál, fogtad kezem.
Öleltelek, mint kisgyerek.
Hisztiztem, hogy rám figyeljenek.
Búsongtam, örültem, felcseperedtem.

Ma-ma és azzá váltam, ami Te voltál Egykorában.
Most értem meg, és most Értem meg.
Mama, ma mit jelent ?

ANYÁM

Fellázadt ifjúságom forradalma,
Sóhajaimnak száz hatalma,
Mindig Visszatérek Hozzád.

Ünneplőben várva, szívembe zárva gondolok Rád.
Gyermekként fogtad a kezem, óvtál, védtél, féltettél.
Mire felcseperedtem már oly messze vagy tőlem, mint a süvöltő szél.
Ifjúságom bujasága, Lelkem romlatlan világa örömmel tölt el mindenkit.
De Te, ki félted lépteim, örökké aggódsz és őrzöd a szemem,

Melybe tekintve Élek én.

Lesz-e teljesség és oly szépség e Földtekén, mit Te adtál nekem.
Keresztet cipelek vállamon, súlya nehéz, lenyom,
S felemelted, hogy könnyebb legyen nekem.
Nem hittem, féltem óvó hangját, ki az Utam szélén állt,
És mindig vigyázott reám.

Szeretettel fogta, óvta kezem,
Majd elengedett, hogy megéljem az Életem.
Anyám, visszatérek Hozzád,
Fogd újra a kezem,
És ne engedd el sohasem !

ÉGI FÉNY

Mikor az éjben a lány dalol,
Szíve száll, tova vándorol.
Jöjj el hozzám a hazámba,
Tiszta szíved lelkem látja
Refr.:
Gyere már, szaporán
Szívem ver, Téged vár…

Úgy vártál és vártalak,
A Napfényes Ég alatt.
Virágok közt, kéz a kézben
Szaladunk át arany Fényben
Refr.:
Gyere hát, lépjél át
A Tiszta Fény kapuján.

Örök mező a végtelen,
Ahol Téged a Csend vezet,
Végtelen a látóhatár,
Ahol már a Szeretet vár.
Refr.:
Csoda szép, érintés,
Körbefon Égi Fény…

MAGYAROKHOZ

Magyarok Istene !
Áldd meg népünk halántékát,
Bajban védd meg hát országát.

Magyar Honnak édesvére,
Mindenkinek légy Testvére,
Barátja, nem ellensége.

Összefogja vérző kezed,
Szent Szövetség a Te neved.
Áldást osztó hű Királya,
Jelet küld a homlokára.

Védelem van a kardban,
És az átölelő karban.
A Kárpát-medencében,
Szűz Mária Oltalmában.

Ámen

ANYÁM TÖKÉLETES

Van az anyámban,
Valami tökéletes.
Az a rendszeretet,
Amivel könnyedén
Otthont teremt.

Tisztává varázsolja,
Mossa és pakolja,
Alakítja jobbá – otthonát,
Ami melegséget ád.

És a végén félreáll,
Mikor elvégezte a dolgát !

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /

JANUÁRI ÜZENET

Szeress valakit a Szívedből,
Segíts valakit a Lelkedből,
Bízz a Teremtő Erőben…

EGY ÚJ VILÁG FELÉ

A Fény átölel, hogy óvjon,
A Hit vezessen az utadon,
Hogy szárnyalni tudj újra szabadon.
Egy új világ felé, egy szebb jövő elé.

Jön az új és újra vár Rád,
Hiszed, nem is, Téged hív már.
Elvisz Téged új helyekre, új időkbe,
Te építed, ne félj tőle !

Ez a Tied, ez a szép vár.
Néha olyan, mint egy légvár.
Ragyog, csillog kívül – belül
Keresed is szüntelenül
ÖNMAGAD.
Aki ott az ürességben, legbelül vagy
TENMAGAD.

Azt, hogy ki vagy ne titkoljad.
Vállald magad, újra s újra !
Mert ember vagy, még nem vagy teljes
De lehetsz még emberséges.

A Mindenség Ura hív,
Int, hogy indulj el felé.
Szállj, egyre magasabbra fel,
Hogy még több tudásra tégy szert.

A Szeretet a bensődbe vezet.
A Türelem úrrá tesz az idő felett.
Az Alázat megmutatja
Az Utad, amin járhatsz !

Újból felmész, magasabbra,
Visszanézel a múltadra.
Úgy távolodsz messze tőle,
Hogy már nem vagy hozzánőve.

Felhők felett lágyan haladsz,
Keresve az Igaz utat.

Csak a remény, aki várt Rád,
Egy kis mosoly Isten arcán.
Egy vagy vele, nem félsz tőle,
Ő az aki melletted van
MIND-ÖRÖKRE.

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /

KINEK AZ AKARATA ?

Ha én akarom,
Nem kapom.
Ha te akarod,
Megkapom.
Kinek az akarata dönt ?

A kettőnk közti légvonal,
Mely olykor elkap minket
És felkavar, mint a szélvihar.
Az akarat egy oly erő,
Melyben nincs középső.

Jobbra, vagy balra billen a mérleg
Idő kell míg megértem,
Az Út és az Erő egymásnak
Nem megfeleltethető.

Ha az Út az erősebb,
Az akarat keres egy kiutat,
Mely nem feltétlen a Te Utad.
Ha az akarat győz az érzelmek felett,
Közben mindig szenvedek.

Ha az akarat győz az Éned felett,
Mindig az erő az erősebb.
Idő kell míg megértem,
Az idő nem téveszt.

Az Idő lassan ketyereg,
És az Erő bandukol emellett.
Mégy, ő hajt és vár – hogy feladod.
Nem Magad !
A feladatod.

De győzni fogsz egykor.
Bár Számodra nem mindegy, mikor,
Az Idő közben halad.
De Te csak végezd a dolgodat.

Az Út és Idő Egy-re megy,
Az Erő csak tévelyeg
Hol lent, hol fent,
Hol melletted, hol ellened.

Ha az Út elején jársz,
Erőd végtelen, időd tengernyi.
Az akaratod diktál, pulzál és vibrál.

Ha az Út közepén jársz már
Van még időd, erőd, s vágysz tán.

Ha az Út végére érsz,
Erőd elfogy, időd kevés.

ERŐ, ÚT, IDŐ
E hármas egység az,
Ami a dolgokat elintézi.
És végül ?

KINEK AZ AKARATA ÉRVÉNYESÜL ?

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /

ECCE CORPUS

Csontok, izmok, inak
Mozgassátok !
Az állandót, a változást,
A fejlődés alapját.

Szív és erek
Áramoltassátok !
A kezdet és a vég között,
Az életet, mely létrejött.

Agy és idegek
Irányítsátok !
Az alvást, az ébredést
Benne a létezést.

Szemek, fülek, orr, nyelv
Érezzétek !
A világot, a sejttől az emberig,
A testtől a lélekig.

Tüdő, légcső, hörgők
Tisztítsátok !
A múltat, hogy befogadd az újat
Energiát adva, vissza önmagadba.

Száj, gyomor és belek
Emésszetek !
Meg-történteket, emlékeket,
Keresztként cipelt terheket.

Petefészkek, herék
Szaporítsatok !
Mint teremtők, lényeket,
Mely új generációhoz vezet.

Vesék, hólyag
Válasszatok !
Ki-minden feleslegest,
Ahol nem a szeretet
Az elsődleges.

Tested minden mozdulata,
Elméd minden gondolata,
Lelked minden rezdülése,
Veled él és téged éltet.
EMBERRÉ TESZ.

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /

AZ IDŐ

Ha a felhő elszáll, és a Fény felragyog,
Újra boldog vagyok, és jókat gondolok.
Betakarta az árnyék a Fényt.
Hiába történik jó dolog velem, addig fel nem ismerem,
Míg a szellemem nem emelkedett.

A jó akkor is megtörténik, amikor nem látszódik.
Ha könnyes a szemem, vagy ígérnek szépeket,
a Valóság ott van Odaát, csak nem látom még,
Mert nagy a távolság, fátyol fedi át.

A rosszat el kell engedni, hogy az Új közeledbe tudjon érni.
Felállsz, és közben megnézed magad.
Ki az, ki itt áll előttem, mellettem, és ki van felettem ?
Szemben Önmagam vagyok, a Lelkemben a szívem dobog,
Mellettem a segítőim állnak, felettem a Mennyei Atyám Vár-a.

És én hol vagyok ? A kör közepén boldogan dalolom.
Minden én vagyok, mert mindenben Egy vagyok, mindezek Én vagyok.
Áll a Hűség, Vár a Hit.
Kősziklára építsetek Reménységet, Szeretetet az Ő Birodalmában.

Az időt manipulálják ellened, s mikor félreteszed a vekkered,
Önmagad kapuját nyitod át, és átjár az Örökkévalóság.
Siess hát ! Szaporán ! Az idő rád vár, meg nem áll.
Félidőben találkoztok,
Szívetekben meghajoltok.

MESE MINDENKINEK !

Az Ember előtt két út van.
A Jó és a Rossz.
Hogy melyiken indulsz el, Te tudod.
Az Igazi lényed a jóval táplálod,
A rosszal eltakarod a valóságot.
A döntés nehéz: jobbra vagy balra,
Melyiken menj, mi az utad és mi a Karma.
A Fény felé jó Útra lépsz, közel a Cél.
Ha eltévedsz, sötétbe érsz,
Az elágazáshoz visszatérsz…

SZÜLETÉSNAPRA

A Gyermekünk Születésnapja nyomatékosabb, mint a Mienk.
Mindennap Érték, és az érték meghozza az Érdemét.
Nem a cél után futunk, hanem a mindennap hozza el a Tegnapot.
Amíg ott lebeg előtted a cél várod, hogy elérd.
Kifulladva lihegsz tovább, hogy a célodhoz eljussál.
Ha mindennap Megéled a napot, végül egy új Nap ragyog, mert mindennap célba jutottál.

A NŐ…

Az igazi Nő Teremtő Erő.
A férfi építő Fénye.
A divat és forma,
A test és kultúra.

Hány arca van egy Nőnek ?

Szép vagy Teremtő,
Természetes vagy színésznő,
Erős vagy ölelő,
Síró vagy nevető ?

Fénylő, Szerető,
Felemelő, átölelő.
Érző és hallgató,
Nyílt és befogadó.

Legyen végre Önmaga !

Magasság, Mélység,
A Mindent felforgató Erő
Menny és Pokol,
A Varázslatos

NŐ…

A FÉRFI…

A Teremtés koronája,
A Szerelem lángragyújtója,
Az Élet átadója,
Elme és magány,
Az ős Erő.
A Fény társa, de nem a
Fény Forrása…

ÚTRA VALÓSÁG

Amikor elindul, kezed elengedve
S még visszanéz az Útról
Félve, tapogatózva oson ködfolyosókon át,
Mert szemét már befedte a homály.

A tiszta utat választotta legbelül,
De lelkében harcok dúlnak, s ez van legfelül.
Vissza fog térni az első lépéshez,
De addig útjára bocsátom, hogy megtapasztalja
Velem együtt a világot.
Próbatételek köszöntenek rá és nem hallja Önmagát,
Keresi a saját világát, benne a maga igazát.
Többször falba ütközik, és az nem engedi tovább.

Merre van az Út és mikor talál rá ?

S ki vár rá ? …
Az, ki elindította, útjára bocsátotta
És könnyező szemekkel újból befogadja.

A Szeretet útján tévelyeg,
Nem ismer senkit, csak kéreget.
Keresi a helyét a világban,
Pedig a helyére rakták már korábban.
S magában, ha néha szendereg,
Választ kap még, mint a kisgyerek.
S ha előrébb lökik az út porában,
Ha nem magától megy – hiába.

Elindult lassan egy irányba,
Egy teljesen más világba.
Csalók és hazug szavak támogatták,
Mert nem tudta hol az Igazság.
Szíve a helyén volt, de az esze vezette,
A jó útról így tért le.
Ment egyedül a világban,
Azt hitte sokan veszik körül,
Pedig csak egyvalaki, a Magány van.

Kereste a Fényt, a kiutat,
De nem érte el, mert csak magamutogat.
Én vagyok Valaki, az Aki…
A hiúság csapdájába esett,
A pénzéért kiszedték, de újból visszaesett.
Konok fejjel ment a világban,
Becsapták már őt jóval korábban.

Szerényen, lehajtott fejjel érkezett.
S nem mondott mást csak a Nevemet.
Vissza a Kezdetekhez ősidőktől fogva,
Ez itt a Törvény !
S a próféta, aki ezt elmondta…

AZ EMBERI FERTŐ

Hazug, szennyes, mocskos világ ez.
Csalók és árulók hada,
Emberbűz és émelygés,
Bűzlik az árulók szaga.

Mindent átitat a hazugság,
Megkondul a néma harang,
És megszólal a halottak szava.

Minden fertő, mihez a kéz tapad,
Elárul testvért és barátot,
Istent is tagad.
Nem lesz rajta Áldás, csak Átok,

Ez itt A Teremtés szava !!!

ŐSBIZALOM

Az ősbizalom hatalom,
Amikor hiszek az Istenben
Az Ő Törvényében.

Bízok a földi létemben,
De főként Őbenne
A Teremtő Istenben.

Sokszor még keresve a szót,
Hívom és várom
Az Örökkévalót.

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /

ELVEK

Minek az elv ?
Ha attól nem élhetsz.

Megköt és fogva tart.
Hol az a szabadság,
Mit annyira akarsz ?

Az elved az,
Mi fogva tart.

Nem én vagyok,
Ki visszatart.

Nem én szabom meg
Határaid.
Te Magad,
Mikor azt hiszed,
A szabadság
Nem a Tiéd.

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /

VAN-E KIVÁLASZTOTT NÉP ?

Nem kiválasztani, elválasztani,
hanem összefogni, és a közös eredetet kell keresni.

Együtt és külön

Összefogtok,
Ha kívülről jönnek
Kihívások.

Távolodtok,
Ha belülről érnek
Viszályok.

Mi különbözteti meg,
A külső támadást,
A belső vívódástól ?

/ Pál Erzsébet: Az Élet színháza /